Kedves Idetévedt!
Layofel szobája... Sokszor gondolkoztam rajta, nem a legjobb név ez, hiszen... Ez a hely, nem csak az enyém. Sőt, inkább mondjuk úgy, nem is az enyém. Ha van egy kis időd elmesélem...
Ez a szoba inkább gyermekeimért létezik, nem értem. Az én nevem elenyésző, múlandó, nem is vágyom arra, hogy bárki emlékezzen rá... Azt szeretném, hogy fiaimra, és lányaimra emlékezzen, bárki meghallja, hogy "Layofel szobája".
Ők mind velem együtt születtek meg.Hosszú ideig még elmém fogságában sínylődtek, és ott vártak, egy segítő kézre, ki egyszer világra hozza őket. Gyermek voltam még én magam is, mikor ez a segítő kéz megjelent.
Én Logricallnak nevezem. Múzsa? Nem, valami attól sokkal több. Talán Érzésnek is nevezhetném, régebben Papírnak hívtam. Hű társam, a bajban mindig támaszom, boldogságomban mindig osztozó lény. Ő az én örök szerelmem. Nem emberi szerelemmel szeretem. Valami teljesen mással. Ahogyan az általa előhívott gyermekeimet is, ugyanígy szeretem.
Ennek ellenére, mégis sokáig hányatott sorsuk volt. Ezt mindig elmesélem, hiszen lehet még rajtam kívül sok-sok Layofel van, akiket megérintett már Logricall, és ugyanezt cselekszik, mint én tettem hajdan.
Bezártam őket. Börtönökbe hurcoltam mindannyiukat, egyenesen Lori mellé, hogy véletlen se lássa meg őket senki. Őszintén szólva, nem is tudom, kit féltettem akkor jobban. Magamat, hogy gyermekeim láttán, ti, emberek, elítélnétek? Vagy gyermekeimet féltettem jobban, hogy netán őt bántani fogjátok? Hogy elveszitek tőlem, és csúf, megmásított, hamis szavakkal felnevelitek, mint saját gyermeketek?
Nem tudom, melyiktől féltem jobban... De pár évvel ezelőtt úgy döntöttem, legyen bármi... Legyen bármi! Nézzenek rám másképp, üssenek arcon, bántson, aki csak képes rá, vagy vegyék el tőlem gyermekeim! Legyen bármi! Nem fogom többé börtönökben kínozni őket.
Mert ők nem ezért születtek meg velem együtt.
Nem ezért suttogtak nekem éjszakánként.
Ez a szoba az ő szobájuk. Logricall kedvesemé, a múzsáimé, fiaimé, lányaimé és még megannyi segítőmé. Az övék, akik végigkísérik egész életemet.
És kedves Idetévedt. Akár a tiéd is lehet... Boldoggá tenne, hogyha többször kinyitnád ajtómat, hogyha te is meglátogatnád gyermekeim, ahogyan én is teszem, egy-egy megfáradt napom után.
Leülnél az ő körükbe, csak néhány percre, és mintha a külvilág nem is létezne, mintha soha nem is lettek volna, azok a mindennapi gondok, miket emberek okoznak... Egy nagy levegőt véve, felszabadulnál.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
